Hogyan is készülhetnénk tudatosan egy olyan eseményre, mely kapcsán fogalmunk sincs, hogy mit várhatunk? Vagyis éppen hogy fogalmaink, elvárásaink vannak róla és sajátélményünk. Egy átlagos nő jobb esetben ismeri saját születéstörténetét illetve egy-két esetről van tudomása. Ezek az egyszerű, de erőteljes történetek gyakran hordoznak negatív aspektusokat mind a babát mind a mamát tekintve. Köldökzsinór a nyakon, oxigénhiány, sürgős császármetszés, zavaros magzatvíz, rossz szívhang, stb., melyek elsősorban a gyermeket veszélyeztetik, az anya pedig kontrollvesztetten aggódik. A nők beszámolói pedig fájdalmakról, tehetetlenség érzésről, a kórházi dolgozók tapintatlan bánásmódjáról szólnak. De mi köze az én illetve mások születésének a saját szülésemhez? Nagyon is sok. Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy a gyermek a saját születését intenzíven átéli. Az "úgyis elfelejti" hozzáállás abszolút fals, mivel tudattalanunkban szavak nélküli emlékként jelen van. Otto Rank osztrák pszichoanalitikus szerint ez életünk első nagy traumája. A megélt születési élmény hatással lesz saját szülésünkre. Persze eddigi életünkre már szintúgy nagy hatást gyakorolt, hiszen pl. kezdeti mintául szolgál egyéb megterhelő események feldolgozására. A szülés, várandósság időszaka születésünk élményeit kiváltképp aktivizálja. Ezen kívül a narratívák, melyeket születésünkről/ születésekről hallunk, tudatos beállítódásainkat is meghatározzák. Mit tehetünk? Szerencsére nagyon sokat! Saját születési traumánk feldolgozására a tudomány már kínál módszereket (pl.: rebirthing légzés). A anya-magzat kapcsolatanalízist (Hidas György, Raffai Jenő) említeném még külön meg, mely abban is nagy segítségünkre lehet, hogy születendő gyermekünktől ne "várjunk" a miénkhez hasonló vagy negatív születést. A kártékony üzenetek pedig átfogalmazhatók. Színezzük, árnyaljuk, írjuk át saját születéstörténetünket! Például az a gyermek, akinek a nyakára tekeredett a köldökzsinór, biztosan nagyon szerencsés az életben A nehezen születő nagy harcos, küzdő, aki szereti a kihívásokat. Akinél bezavarosodott a magzatvíz, képes volt jelezni, bízott másokban és segítséget kért a megszületéshez. Szülés előtt ne a fájásokat, hanem a méhösszehúzódásokat várjuk és máris könnyebb lesz elfogadnunk az érzést. Ennyit gondolatébresztőnek. Kedves Kismama! Önmagad is megteheted , hogy leírod saját születésed történetét, kicsit módosítva, illetve írsz egy pozitív történetet a szülésedről (még mielőtt bekövetkezik). Rengeteget fog segíteni!