Mindenki fiút szeretne főleg egy-két lány után. Tényleg a neme a lényeg?

Ezzel a mániával akkor szembesültem, mikor második gyermekemmel voltam várandós. Egy eladó hölgy először totyogó lányomra pillant, majd gömbölyödő pocakomra és felteszi a kérdést: „Kisfiú?” „Nem, kislány” – felelem gyanútlanul, hiszen akkoriban még azt hittem, hogy a kérdés hangozhatott volna így is: „Kislány?” Majd a hölgy kedvesen lereagálja a dolgot: „Nem baj.” Valóban nem az. Nem baj, hanem egy kis ember, aki történetesen nőnemű. A jelenetet követő hónapokban, sőt még kisebbik lányom megszületése után is számtalanszor találkoztunk kisfiúban reménykedő hozzáállással és vigasztaló szavakkal, többnyire idegenektől: „Nem baj, csak egészséges legyen!” Minduntalan próbáltam kifejezni, hogy kimondottan örülünk a lánynak (természetesen a fiúnak is ugyanúgy örülnénk), legalább a két nagylány szépen összenő. Manapság sem kell aggódnunk amiatt, hogy az emberek elvesztik hitüket fiúnk születésében, ugyanis szeretnénk még a lányoknak testvérkét. Az emberek persze örülnek: „Kell egy fiú!” „Majd addig próbálkoztok, míg fiú nem lesz!” – mondják lelkesen. Erre egy félmosoly kíséretében csak annyit mondhatok „Lányt szeretnénk!”

Mi ez a fiú mánia? Manapság egy nő már mindent megtehet, amit egy férfi. Lehet topmanager, politikus, testépítő vagy buszsofőr. Utazgathat a világban, szavazhat, egyedül ücsöröghet egy pubban. Élhet házasságban, élettársi viszonyban, divatos szingliként, (nem szégyenkező vénlányként) vagy éppen egyedülálló anyaként. XY-né már egyre kevesebb van, igaz a gyermekek még többnyire édesapjuk vezetéknevét viszik tovább. A nő független, autonóm ember, nem oldalborda, férfi nélkül is entitás. A mai lányok már csak nem is kettes sorszámúak! A rendszer felborult, ideje eszmélni.

Örülni fogok, ha lesz egy fiam és annak is, ha lányom lesz. Egy új csodát, egy egyedi emberkét, egy külön kis világot szerethetünk személyében nemétől függetlenül.